Az élettársi tartás teljességgel új intézmény a magyar jogban. Az élettársi jogviszony családjogi hatásait semmiképpen sem szabad figyelmen kívül hagyni, hiszen ebben az esetben is, akárcsak a házasság fennállása alatt az élettársak egymást támogatva kötelesek együttműködni közös céljaik elérésében. Magyarországon, de ez világszerte is egyre jellemzőbb, az élettársi kapcsolat egyre inkább előtérbe kerül, sok helyen már-már kiszorítja a házasságot, mint “modern” és a mai fiatalok számára sokkal kevesebb kötöttséggel járó társadalmi megoldás.

Tisztázzuk először, hogy mit jelent az élettársi kapcsolat? Két egymással házasságban, illetve bejegyzett élettársi kapcsolatban nem álló személy, közös háztartásban, érzelmi és gazdasági közösségben való együttélése, feltéve, hogy egyik félnek sem áll fenn harmadik személlyel életközössége (házassági, bejegyzett élettársi vagy élettársi közössége) és nem állnak egymással egyenesági rokonságban, illetve testvéri viszonyban.

Ha az élettársak között megszűnik az életközösség, akkor több feltételnek kell teljesülnie ahhoz, hogy a volt élettárstól tartást lehessen követelni. Ennél a tartás típusnál is elsősorban a felek megállapodása az irányadó, azonban a legtöbb esetben jogvitát szül a megegyezés hiánya. Valljuk be, egy élettársi kapcsolat során az együtt élők többnyire nem azon gondolkodnak, hogyan fektessék írásos alapra vagyoni viszonyaikat, azonban amikor az élettársi közösség megszakad, mégis van mit rendezni az anyagiak terén. Ezért tekintsük át, hogy melyek azok a feltételek, amelyek fennállása szükséges ahhoz, hogy tartást követelhessen egyik élettárs a másiktól:

1. Tartást az követelhet, aki önhibáján kívül magát nem képes eltartani. Rászorultság akkor állapítható meg ha a tartást igénylő élettárs nem rendelkezik megfelelő jövedelemmel, vagyonnal ahhoz, hogy szükségleteit fedezze. Az is lehetséges, hogy a tartásra jogosultnak van ugyan vagyona vagy jövedelme, azonban megélhetését ebből nem tudja biztosítani. Jelentősége van a munkaképtelenségnek, a munkaképesség csökkenésének, életkornak és erőteljesen annak is, hogy a munkavállalásra való képtelenség mennyiben vezethető vissza az együttélés idejére, különösen akkor, ha az élettárs nem tudott nyugdíjjogosultságot eredményező munkaviszonyt létesíteni.

Az önhiba hiányát nem definiálja a jogszabály, annak meghatározása a bírói gyakorlatra van bízva, az adott esetre vonatkoztatva.

2. További feltétel, hogy az élettársi közösségnek legalább 1 évig fenn kellett állnia. Ebben a körben meg kell említenünk, hogy az élettársaknak lehetőségük van arra, hogy a Magyar Országos Közjegyzői Kamaránál vezetett Élettársi Nyilatkozatok Nyilvántartásába közös nyilatkozattal felvételüket kérjék.  Így a nyilvántartásba vétellel igazoltan élettársak lesznek, azonban azt kiemelnénk, hogy ennek nem konstitutív a hatálya, tehát a kapcsolat a tényleges együttéléssel jön létre.

3. A harmadik feltétele az élettársi tartásnak, hogy a kapcsolatból származik gyermek is.

A fenti feltételeknek egy időben kell fennállniuk ahhoz, hogy a volt élettárs jogosulttá váljon a tartásra.

Előfordul azonban, hogy a volt élettárs az életközösség megszűnését követő 1 éven túl válik rászorulttá. Ebben az estben, csak különös méltánylást érdemlő esetben követelhet tartást.