Segítség!

Osztunk és szorzunk – avagy a házassági vagyonjogi szerződés rejtelmei

Amikor a gyerek házasságot köt azzal az idegennel, és kimondják, hogy “Ásó, kapa, nagyharang”, illetőleg hogy “Holtomiglan, holtodiglan”, nagyon reméljük, hogy így is lesz. Ám nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a szomorú tényt, hogy Magyarországon a házasságok fele válással végződik. Ráadásul szülőként nagyon gyakori rémkép, hogy az a “másik” csak azért választotta a mi szemünk fényét, mert biztos anyagi hátteret sejt.

Fele-fele? Törvényi félelem...

Fele-fele? Törvényi félelem…

A váláskor a vagyoni kérdéseket is rendezni kell. Törvényi vélelem szól amellett, hogy mindaz, amit a volt házasfelek a házasság ideje alatt szereztek, bizony közös, azaz fele-fele. Ezt a vélelmet állította fel a régi családjogi törvény, és az új Ptk. is átvette ezt a szabályozást.

Azt a lehetőséget, hogy a házastársak akár a házasságkötésük előtt, akár az alatt szerződést kössenek, és így eltérjenek ettől a bizonyos törvényi vélelemtől, csak 1986 óta engedi meg a jogi szabályozás. De igazából az új Ptk. megjelenéséig a házassági vagyonjogi szerződés részletes szabályozása nem történt meg.

Az új Ptk., mint már fentebb említettük, szintén a közös tulajdon vélelméből indul ki, amennyiben a házasuló felek nem kötnek ettől eltérő tartalmú szerződést. A szerződést a házasság megkötése előtt, vagy a házasság ideje alatt hozhatják létre, legkésőbb a házasság megszűnéséig. A szerződés hatálya a házasság előtt és a házasság ideje alatt szerzett vagyonra terjedhet ki. a házasság ideje alatt szerzett vagyon tekintetében gondolom, érthető a szabályozás. De miféle házasság előtti vagyonról lehet itt szó?

Manapság egyáltalán nem ritka, hogy egy férfi és egy nő már a házasságkötésük előtt is együtt él, akár éveken keresztül. Sőt, még a sztárvilágban is láttunk már olyat, hogy a nő két-három gyermeket szült a férfinak, mire őkelme hajlandó volt elvenni a hölgyet. A házasság előtti együttélés alatt is keletkezhetnek olyan vagyontárgyak, amelyek közösek. Hogy ne legyen félreértés, érdemes ezért a valós együttélési időponttól kezdődően rendezni a vagyoni viszonyokat.

Az új Ptk. két vagyonjogi rendszert állít a házassági vagyonjogi szerződést kötni kívánó felek elé. Mivel a Ptk. alapvetően megengedő, azaz engedi, hogy a felek eltérjenek a szabályaitól, ezért az említett két vagyonjogi rendszer sincsen kőbe vésve, azokat a felek tetszésük – és jogi képviselőik kreativitásához mérten – alakíthatják, formálhatják. A szerződés szólhat meghatározott vagyontárgy típusokra (pl. ingatlanok, ékszerek), vagy bizonyos időszakokra (pl. az esküvőtől számított három évig áll fenn a rendszer), bele lehet tenni, és ki lehet belőle venni tetszőleges vagyonelemeket. Fontos szabály, hogy a szerződés csak akkor érvényes, ha azt közokiratba (azaz közjegyző készíti el), vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratba foglalják.

Juhé! Elfogadta a módosítási javaslataimat!

Juhé! Elfogadta a módosítási javaslataimat!

De mik is ezek a vagyonjogi rendszerek?

Az egyik az ún. közszerzeményi rendszer. Ennek lényege, hogy ami közszerzeményi vagyon, az a házasság fennállása alatt nem közös, azaz csak az arra feljogosított személy használhatja, birtokolhatja, hasznosíthatja és rendelkezhet felette. Például egy személygépkocsit kizárólagosan használhat, sőt el is adhatja a házastársa megkérdezése vagy beleegyezése nélkül. A vételár is a közszerzeményi vagyon része marad. Hogy miért “közszerzeményi” ez a vagyon, az akkor lesz érdekes, amikor a házasság megszűnik. Ugyanis ebben az esetben a másik házasfél követelheti a közszerzeményi vagyon felét. Az, hogy mi a közszerzeményi vagyon, nagyon egyszerű kiszámítani. Megnézzük, milyen vagyona van az illetőnek, levonjuk belőle mindazokat az adósságokat, amelyek a házastársával közös tartozásokból őt terhelik, levonjuk a különvagyonát is (tehát azokat a vagyontárgyakat, amelyek a törvény erejénél fogva, vagy a házassági vagyonjogi szerződés alapján kizárólag őt illetik, ilyen pl. a saját hozzátartozóitól csak neki szánt ajándék), és ami maradt, az a közszerzeményi vagyon. Ennek a fele a házastársat illeti.

Már látom is a mosolygó fejeket: hiszen ezt a rendszert könnyedén ki lehet játszani. Amikor már elhidegültek a felek egymástól, de még nem indult be a válási hajcihő, el kell mindent adni a haveroknak, rokonoknak. Igen ám, csakhogy a Ptk. rögzíti, hogy amennyiben a másik fél veszélyben lévőnek látja az őt majdan megillető közszerzeményi vagyonrészt, akkor követelheti, hogy annak biztosítására a házastársa adjon biztosítékot. Ha ennek a kérésének a házastárs nem tesz eleget, akkor pedig bírósághoz fordulhat. A bíróság ítélete olyan helyzetet teremt, mintha megtörtént volna a válás. Szétosztja a közszerzeményi vagyont, és onnantól kezdve különvagyoni rendszert vezet be a felek között.

Imádlak! De a bicikli az enyém, drágám!

Imádlak! De a bicikli az enyém, drágám!

Ez a rendszer a házasfelek közül a gyengébbet védi egy kissé, hiszen szabad kezet ad az erősebb félnek, de azzal a megkötéssel, hogy amennyiben válni akarna, akkor a közszerzeményi vagyon fele jár a házastársának. Ez a házastársi igény egyébként kötelmi jellegű, azaz öt év alatt évül el.

A másik rendszer jóval egyszerűbb. Ezt inkább a rutinos házasulók fogják igénybe venni. Ez pedig a vagyonelkülönítési rendszer. A neve adja a lényegét: minden vagyontárgy azé, aki megszerezte. Itt nincs osztozkodás a végén, én viszem, amit én csencseltem, te viszed, amit te csencseltél. Azért ez ellehetetlenítheti a közös háztartás vezetését, hacsak nem állapodnak meg a felek abban, hogy ki mikor vesz kiflit. Ezért a Ptk. kógens, azaz eltérést nem engedő szabálya, hogy a közös háztartás költségeit a feleknek közösen kell állniuk, ahogyan gyermekük neveléséhez szükséges költségeket is. E tekintetben az a korábban is alkalmazott elv, hogy a házimunka ugyanolyan kereső foglalkozásnak, azaz hozzájárulásnak minősül, mint amikor a férj hazaadja a fizetését, továbbra is érvényesül.

A fenti két rendszert keverni is lehet, sőt annak sincsen akadálya, hogy egyes vagyontárgyakat a felek közösen szerezzenek meg tulajdonba.

Érdekesség, hogy a törvény rendelkezik egy olyan nyilvántartás felállításáról, amelybe a házassági vagyonjogi szerződések kerülnek majd be. A nyilvántartásba küldés a harmadik személyekkel szembeni érvényesség feltétele lesz majd onnantól kezdve, hogy ez a nyilvántartás létrejön. De miért van szükség arra, hogy a szerződés érvényes legyen harmadik személyekkel szemben? Például, mert lehetnek olyan hitelezők, akik szeretnék, ha az adós mellett annak házastársa is felelne a saját magánvagyonával az adósságért.

Látható, hogy a törvény abból indult ki a házassági vagyonjogi szerződésekkel kapcsolatban, hogy a házasságkötés is szabad akaratelhatározásból történik (jobb esetben…), s így a felek szabadon dönthessenek a vagyoni viszonyaikról is. Minden esetre ilyen szerződést nem köthet az izgatott apuka a gyereke helyett, ahogyan nem bonthatja fel a dühös anyós sem, csak maguk a gyerekek, akik kötötték.

Remélem, a lépcső tetején a Boldogság vár! De ha mégsem... kötöttem egy remek házassági szerződést!

Remélem, a lépcső tetején a Boldogság vár!
De ha mégsem… kötöttem egy remek házassági szerződést!

Ezért, ha házasság előtt állunk, és a szemünk előtt csak egy szép, nagy lila köd lebeg, gondoljunk arra, hogy ha a barátság alapja a pontos elszámolás, akkor a jó házasságot is alapozhatjuk egy megfelelően megírt vagyonjogi szerződésre. Még akkor is, ha a mai magyar közízléstől azért eléggé messze áll ez a megoldás.

KÉRDÉSED VAN?

Tedd fel! Szakértőnk minden kérdésre válaszol!

1 reply »

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.